Almaszüret a kicsikkel
Gyerekkoromban minden évben szeptember második felében telepakoltuk az autót dobozokkal és átautóztunk a városon, hogy a pomázi Szedd magad! gyümölcsöskertek egyikében annyi almát szedjünk, amennyi csak elfért a csomagtartóban. Nem siettünk, egy családi kirándulásnak számított ez, szendvicsekkel, pokróccal, teával. Imádtam az almafák sárga-piros gömbökkel díszített hosszú sorait, a versengést, hogy ki találja meg a legfinomabb almát és az almával degeszre tömött hassal alvást a hazafelé úton. Azóta eltelt 40 év és úgy hozta az élet, hogy most másfél óra helyett csak 5 percet kell autóznom az otthonomtól az almáskertig. Így aztán magától értetődött, hogy most már a lányaimmal folytassam a családi hagyományt és szeptemberben mindig eljöjjünk egy nagy almaszüretre. Ilyenkor picit visszatekerem az időt. Fától fáig rohangálunk "Ezt kóstold meg! Ez mennyei!" felkiáltásokkal, versenyzünk, hogy ki tud gyorsabban teleszedni egy ládát és közben degeszre esszük magunkat friss almával. Annyi a különbség, hogy most nem kell felmásznom a fára, hogy a magasabb ágakat is elérjem:)
